Helyi foglalkoztatás - vidéki munkahelyteremtés - foglalkoztatási jó gyakorlatok

A Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) a Magyar Vidékakadémia harmadik sorozata keretében 2011. május 5-én a hévízi Palace Hotelben tartott szakmai rendezvényt.

A harmadik rendezvénysorozat előadásai az egyszerűsített foglalkoztatás és a megújuló energiák témái köré szerveződtek. A rendezvényről Németh Csaba, az EUROPA NOVA Kft. munkatársa készített feljegyzést, melyet ezúton közkinccsé teszünk.

„Kovács István, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat (MNVH) elnökségi tagja szerint a vidéki foglalkoztatás három elméleti módszeren alapul.
Az első a térségközponti munkahely, ahol az elérhetőség jelenthet gondot, a második a vidékre érkező, megtelepedő vállalkozások, amelyek ritkán jönnek és nehéz őket maradásra bírni, a harmadik pedig a helyi erőforrásokra alapozás lehet, amelynek fő akadálya általában a tőkehiány.
Kovács István szerint a hátrányos helyzetű térségekben szinte kizárólag a közösségi kezdeményezések adnak esélyt a helyi foglalkoztatási lehetőségek bővítésére, de ennek is vannak feltételei. Szükséges hozzá többek között a humán tőke, vagyis olyan rátermett, hozzáértő, biztos egzisztenciával bíró ember, aki szervező erővé válhat a térségben. Elengedhetetlen a fejlődésre vonatkozó támogatási feltételek megváltoztatása, mert ezek jelenleg nem ösztönzik a kooperációt, rövid ideig tartanak, és nem segítik fenntartható munkahelyek létrehozását. Mindeközben ellehetetlenedik az álláskereső hátrányos helyzetű emberek dolga, mert egyre távolabb sodródva a munkaerőpiactól, a felelősség, az önbizalom és a rendszeresség fenntartása egyre nehezebb számukra. Ahogy Kovács István fogalmaz: „nem lehet egy év alatt elérni, hogy vígan bólogassanak nekik az állásinterjúkon.”
Hangsúlyozta: a vidéki lakosság életébe munkahelyek nélkül is vissza kell térnie a munkának. A falu a város mintáját követte az elmúlt évtizedekben, ezért is tűnnek el a veteményesek, és nőnek tuják a kertekben manapság. El kell érni, hogy a helyi piacra termelés legyen a fő megélhetési forrás, és ne a városba menjen el pénzért, fizetésért a falu lakója. Véleménye szerint a felzárkózást az is segítené, ha közösségi erőforrás alapján történne a fejlesztés, és nem az döntené el az irányokat, hogy éppen mire lehet pályázni. „Ne feledkezzünk meg az önkéntesség erejéről”. Ezt az erőforrást is bőségesen kihasználja az általa bemutatott pozitív példa, a Hegypásztor Kör Egyesület (HK), ahol elnöki pozíciót tölt be, s amely épített örökség-megóvó, hagyományőrző tevékenységtől indulva jelentős helyi gazdasági tevékenységig jutott el. Az oszkói szőlődombok présházainak megvédésére 1985-ben létrejött civil szervezet piaci bevételek generálásával fenntartható foglalkoztatási programot működtet, amely az egyesület egyéb tevékenységeire is visszaforgatható többletbevételt eredményez – járulékos cél a hagyományőrzés, néprajzi értékek megőrzése.
A hagyományos zsúptető készítést ma piacképes technikaként hasznosítják építésre, felújításra. Az állandó munkát biztosító kévék értékesítése mellett keletkező hulladékszalmát szintén el tudják adni az Alföldre, ahol az ottani hagyományos módszerű tetőépítéshez pont erre van szükség. Karbantartják a présházakat, gondozzák a szőlőhegyi környezetet, komplex felújítását tudják vállalni a hagyományos épületeknek: cserélik a tetőszerkezetet és a zsúpfedést, a födém és a falak sártapasztásos burkolását, döngöltföld padozatot alakítanak ki.
Természetesen akkor tartható fenn tartósan egy ilyen munkahely, ha a szolgáltatásra stabil piaci igény van. A HK folyamatosan pályázik présház-felújítási projektekre, ezek adják megélhetésük gerincét, de a régióban más épületek felújítására is sokszor felkérik őket. A magyarországi skanzenek gyakorlatilag folyamatosan igényt tartanak a kettőzött zsúpra. Magánrendelések is érkeznek főleg szlovén és osztrák présháztulajdonosoktól, de vannak egyedi esetek is: Piliscsabán egy egész középkori díszletfalu építéséhez vették igénybe szolgálataikat. A jövőben várhatóan csökken a megrendelőknél rendelkezésre álló pályázati források aránya, de ezzel párhuzamosan a magánmegbízások bővülésére számítanak. A nyilvánvaló anyagi előny mellett a program hatására megélénkült a turisztikai érdeklődés a térség iránt, az egyesület kezelésében apartman-pincék üzemelnek. A hagyományos munkafolyamatokat beépítik az erdei iskola programjaiba („aratástól a kenyérig”), a helyi fiatalok megismerték a zsúpkészítés hagyományait, a lakosság elkötelezett a szőlőhegy értékeinek megmentése iránt. Új termékek és szolgáltatások alakultak ki, például hagyományos asztalosipari munkák, „gyerekházak”.
Németh Nándor, a Pannon Elemző Iroda vezető elemzőjének előadása a Dél-Dunántúl nehezebb helyzetben lévő térségeire koncentrált, különösen kertészeti növénytermesztési példákon keresztül vizsgálta, hogy megoldhatók–e a vidéki foglalkoztatás problémái a helyi gazdaságfejlesztés eszközeivel. A helyi gazdaságfejlesztés kiemelt célja a „jövedelmek helyben tartása”, vagyis amit meg lehet oldani helyben, azt oldják is meg így. Nyersanyag nem hagyhatja el a térséget, csak feldolgozott áru. „Ne kívülről várjuk folyton az erőforrásokat hanem helyben építsünk ki közösségi aktivitást, egyetlen társadalmi csoportot sem kirekesztve.”
Az első példa Kisvejke, a tolnai hegyháton. A térség abban a tekintetben szerencsésnek mondható, hogy a TSZ jól működő ültetvényeket hagyott maga után, és a terület, valamint a környéken maradt szakértelem felhasználásával kajszibarack termesztésébe fogtak. A helyiek felismerték, hogy összefogva sokkal nagyobb eredményeket érhetnek el, és megalapították a szövetkezetet, amelynek élére innovatív szemléletű személyeket sikerült találni, akik ösztönzik a folyamatos fejlődést. Hatvanról négyszáz hektárra nőtt a művelésbe vont terület, melyben minden család részt vesz.
Belecska községben szociális földprogram indult, a kezdeti fél hektár után mára már 24 hektárt bevontak a közösségi művelésbe. A program a helyben meglevő erőforrásokat használja ki, s olyan munkalehetőségeket biztosít, amelybe az alacsony képzettségűek könnyen, tapasztalat nélkül is, rövid idő alatt beletanulhatnak. A szociális gazdálkodás a helyi gazdaságfejlesztés minősített esete, nem profitot termel, hanem közcélokat valósít meg.
Németh Nándor szerint „a kistermelői rendelet hatalmas lépés volt, a közkonyha a legnagyobb vásárló. A 40 km-es körzetben való értékesítés működőképességét majd figyelni kell, de az állatok vágóhídi leölésének kényszerével kapcsolatban célszerű lenne ideiglenes könnyítéseket bevezetni legalább addig, amíg nem lesz sűrűbb a vágóhídi hálózat, hogy a húst is helyiek termelhessék meg a közkonyhára.”
A helyi piacok nyitása is probléma a sokrétű és drága szabályozási előírások miatt, pedig a helyi felesleg helyi értékesítéséhez szükség lenne rájuk.
Az iroda által jegyzett, a helyi kezdeményezésű gazdaságfejlesztési programokat esettanulmányok során vizsgáló tanulmánykötet itt elérhető. ”